Főoldal » Cikkek » Kisregények » A Kárhozott érintése

A Kárhozott érintése 4. fejezet
4.

Lana nehezen ébredt, az este alig aludt valamit. Kiment a konyhába, kávét főzött , és csinált egy szendvicset magának is és Alexnek is. Nem tudta, mit szeret a férfi, de remélte, hogy elnyeri a tetszését.
Bement a nappaliba, hogy megnézze felkelt-e már.
Belépve azonnal felébredt a látványtól. A férfi egyik keze lelógott a keskeny kanapéról, a takarót teljes egészében maga alá gyűrte, így csak egy szál alsógatyában aludt.
Alana meg is találta a farmerját az egyik fotelben, amire a férfi az ingjét is terítette.
Nem tudta egy pillanatig, hogy mit csináljon, végül odament a férfihoz, és fölé hajolva lassan ébresztgetni kezdte.
– Alex – szólongatta, de semmi válasz. – Alex – szólt egy kicsit hangosabban, mire kipattantak a férfi szemei, és gyorsan felült.
Alana egy pillanatra megingott és elesett volna, ha a férfi nem fogja meg a derekánál, és el nem kapja.
Valahogy megállta, hogy ne tekintsen lejjebb. Tudta, hogy mit látna, és az a jelenlegi helyzetben nem segített volna rajta.
– Csak… jöttem szólni, hogy kész a kávé. Én most… kimegyek, majd gyere.
Többet nem mondott, azonmód gyorsan kiviharzott a szobából.

Alexander pár perc múlva követte a konyhába a lányt. Ugyanazt a ruhát volt kénytelen felvenni, ami tegnap este rajta volt, emiatt kissé kényelmetlenül érezte magát.
Alana ma is feketét a feketével összeállítást választott.  Nem is ezen akadt fenn a szeme, hanem a sok késen, amik a lány derekára voltak ráerősítve egy öv segítségével, és az oldalán volt az a különleges pisztoly is. Ezek szerint nagy ellenállásra számít.
Reggeli után felhívta a barátját, Nickolast, aki miután megtudta, hogy élet-halálról van szó, felhagyott a titkolózással, és készségesen megadta neki a címet. Ahogy azt előre megjósolta, a barátja felajánlotta nekik a segítséget, de Alana korábbi tanácsára elutasította. A lány megmondta még a hívás lebonyolítása előtt, hogy semmilyen segítséget nem fogadhatnak el és nem keverhetnek bele több embert.

Egy jó óra múlva mindketten indulásra készen álltak a garázsban. Nem tudták, hogy a férfi motorja, vagy Alana kocsija lenne az ideálisabb választás, végül a biztonság miatt a kocsi mellett döntöttek.
Miután beültek, Lana Alexander felé fordult.
– Van öved? – kérdezte hirtelen.
A férfi bólintott, nem tudta mire készül a lány.
Alana a két ülés közt hátrahajolt, felemelte a hátsó ülőrészt, és kiszedett onnan egy pisztolyt.
– Tudsz vele lőni? – Alex furcsán bólintott, majd elvette a lánytól a fegyvert.
Nem gondolta volna, hogy neki is szüksége lesz rá, de valamilyen szinten megnyugtatta a tudat, hogy nincs teljesen ráutalva a lány védelmére. Ösztönösen ő akarta megvédeni Lanát, és nem úgy akarta, hogy mindez fordítva legyen.

Az út eleinte csendesen telt. Nem az az a frusztráló csend volt, amikor az ember akaratlanul is feszeng, mert úgy érzi, hogy talán valamit mondania kell. Nem. Az ő csendjük valami más volt. Beletemetkeztek a saját gondolataikba, és egyikük sem hitte, hogy szükséges lenne megszólalni.
– Furcsa érzésem van – szólalt meg egy idő után Alana.  Furcsa balsejtelem fojtogatta, amitől nem tudott szabadulni, akármennyire is próbálta nyugtatni magát. – Valami nagy dolog van készülőben, csak azt nem tudom, mi.
– Nincsenek harcos társaid, akiket segítségül hívhatnál?
Alexander észrevette, hogy fájó pontra tapintott, és ösztönösen a lány kezére csúsztatta a sajátját, majd körkörösen simogatni kezdte Alana kézfejét.
A lány halványan elmosolyodott, de szemeiből a szomorúság még mindig nem tűnt el.
– A barátaim most épp nem elérhetők.
– Miért nem? Talán összevesztél velük?
Alana egy pillanatra felnevetett, majd furcsán azt felelte:
– Szerencsére nem. Mindenkivel valami jobb dolog történik, amire a harcossá válásunk napja óta várunk. Minden attól függ, hogy kinek hogy alakul… – nézett hirtelen Alexre.
– Veled is megtörtént ez a jó dolog? – kérdezősködött tovább a férfi. A lány most megnyílt neki, nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy többet megtudjon róla.
A jadezöld tekintet furcsán megvillant, majd Alana halkan suttogni kezdett: – Nem tudom. Valójában az egész életem azon múlik, hogy milyen lesz az elkövetkezendő hat nap.
– Mi lesz olyan különleges az elkövetkezendő hat napban? – puhatolózott tovább.
A lámpa pirosra váltott, Alana pedig megállította a kocsit, majd mélyen a férfi szemébe nézett és úgy válaszolt: – Te.
Alex lefagyott, hirtelen elvesztette a rá jellemző gyors reagálási képességet. Megszólalni sem tudott. Kicsit értelmetlennek tartotta Alana előző vallomását, de így már kezdett összeállni a kép. Ahogy tegnap viselkedett, amikor ő elment a házból. Alex érezte a lány fájdalmát, és tudta, hogy vissza kell mennie hozzá. Talán még az utca feléig sem jutott, máris visszarohant hozzá. Van köztük valami kapocs, amiről eddig csak a lány tudott.
– Alana, mi ez az egész? – suttogta. Tudni akart mindent, segíteni akart.
– Gondolom, nem tudod, hogy hány éves vagyok. – A hangja fájdalmasan csengett, a száját is furcsa fintorba húzta.
– Nem. De van egy olyan tippem, hogy vagy olyan idős, mint az a Lelketlen, akinek a naplóját megtaláltam.
– Kicsivel több. Adj hozzá ezer évet.
Alexanderben bennakadt a levegő. A csendet percekig nem törte meg más, csak a lány ideges levegővétele. Alex még lélegezni is elfelejtett döbbenetében. A kocsi hirtelen megállt, Alana pedig idegesen odafordult a férfihoz.
– Nem akartalak megrémíteni. Ha mindez gondot okoz neked, akkor amint megoldottam a problémát, elválnak útjaink...
Alexander kihallotta a tétovázást Lana szavai mögül, ez pedig örömmel töltötte el. Ezek szerint a lány is érez egy kis vonzódást iránta, különben nem lenne ilyen feszült a hangja, és ahogy ránéz.
– Nem okoz problémát – mosolyodott el féloldalasan a férfi. – Sőt, örülök neki. Majd kifaggatlak milyen volt az élet ennyi éven át.
– Nincs mit mesélni. Ettem, ittam, bujkáltam néha, gyilkoltam. Ebből állt az életem, semmi másból.
– Elég monoton életvitel, ha engem kérdezel – motyogta Alexander.
– Tényleg az – mosolygott rá Alana.
A férfi elgondolkozott rajta, hogy az elmúlt egy napban a lányt még sosem hallotta nevetni. Mindig csak mosolygott, de azt sem őszintén tette. A szemében ott bujkált a fájdalom, Alex pedig szerette volna meggyógyítani megsebzett szívét.
– Menjünk be, a többit majd később elmondom, ígérem!
Alexander megnyugodott,  mert többet akart tudni. Kíváncsi természet volt, nem hiába vált a világ nyelveit kutató tudóssá, minden érdekelte, főleg ez a lány.

A lakás a harmadik emeleten volt, egy kissé lepukkant környéken. Amikor odaértek arra számítottak, hogy egy tetthelyre kell betörniük, még legvadabb álmaikban sem gondolták volna, hogy ezt valaki már megtette helyettük. A rendőrség által felragasztott szalagok el voltak vágva, az ajtó pedig résnyire nyitva állt.
Alana közelebb hajolt a kis nyíláshoz, nagy örömére pedig motoszkálást hallott bentről. Talán könnyebb lesz minden, mint gondolta.
Elővette az egyik pisztolyát és halkan kibiztosította. Ez még nem a különleges fegyvere volt, azt még későbbre tartogatta. Sőt, remélte nem is lesz rá szüksége. Azt tényleg csak végszükség esetén akarta használni.
– Mi a… – kezdte volna Alex, de Alana a szájára tette az ujját. A fülére mutatott, majd az ajtóra. Remélte a férfi ebből megérti, hogy hall valakit odabent.
– Maradj itt – suttogta, majd egy kicsit arrébb is tolta a férfit. Nem akarta, hogy bármi baja essen.
Lassan belökte az ajtót, és elállt onnan, hogy figyelje a reakciókat. A motozás abbamaradt, és hallotta, amint valaki lassan elindul felé.
Ahogy egyre közelebb ért, Alana határozottan hallotta, hogy középről érkezik. Gyorsan kiugrott a rejtekéből, és beeresztett a nyitott ajtón négy golyót. A lelketlennek még esélye sem volt ellentüzet indítani, olyan hirtelen érték a becsapódások. Abban a pillanatban összeesett, a pisztoly pedig kihullott a kezéből. A lány nem volt benne biztos, hogy egyedül van, ezért a fegyverét körbehordozta a szobán, hátha van valahol valaki még elbújva. Bement a szobából nyíló kis mellékhelyiségbe, és benézett a konyhaként szolgáló apró térbe is, ami egy keskeny fallal volt elkerítve a fő szobától.
Sehol senki.
Kutakodott egy darabig, majd talált egy kötözésre alkalmas drótot. Közbetekerte vele a vérző férfi kezét. Már Alex is bement a szobába, és körbekémlelt.
– Hát, nem egy luxuslakosztály.
Az igazat megvallva tényleg nem volt az. A falakról néhol lekopott a vakolat, a kanapé huzatja sok helyen lyukacsos és molyrágta volt.
Alexander észrevette, hogy Alana oda akarja húzni az eszméletlen férfit a falhoz. Egy pillanatra nem tudta, hogy mit higgyen. Fura volt látni, ahogy a lány ölt. Mégis… nem tudta megvetni, vagy nem tudott rá undorodva tekinteni. Mindez hozzátartozott Lanához, és ő elfogadta valami fura oknál fogva.
Odament, hogy segítsen neki, és Alana nem akadékoskodott.
Alex a meglőtt pasas hátát nekitámasztotta a falhoz, és visszaállt társa mellé.
– Nem undorodsz? – kérdezte a lány, mire Alex megrázta a fejét.
– Ez az életed része… azt hiszem. Meg kell szoknom – vont vállat a férfi.
További társalgásra nem maradt idő, mert a Lelketlen ébredezni kezdett.
Alana odalépett hozzá, és megragadta a hajánál fogva, így kényszerítve, hogy rá nézzen.
– Rendben van. A szabályok a következőek: elmondod, amit tudni akarunk, én nem okozok neked fájdalmat és nem is öllek meg, csak szépen itt hagylak addig, ameddig a társaid meg nem találnak. A másik lehetőség az, hogy nem mondasz semmit, fájni fog, és a végén már te magad fogsz könyörögni, hogy hagyjam abba, vagy öljelek meg.
A Lelketlen semmi jelét nem adta, hogy értette volna az előbbi szavakat, de a lány nem foglalkozott vele.
– Ki írta nekem azt az üzenetet? És miért épp nekem?
A földön ülő vérző férfi jelét sem adta annak, hogy egyáltalán felfogja a lány szavait. Alana keze hatalmasat csattant a bűnös arcán.
– Kérdeztem valamit! – kiáltotta.
– Nem... mondok… semmit – nyögte ki a férfi nehezen.
– Hát, te akartad.
Alana előhúzta az egyik tőrét az övéből, közben pedig rápillantott Alex-re.
– Ha nem bírod, menj ki! Nem akarom, hogy így láss.
Alexander bólintott, de nem moccant. Tudatni akarta a lánnyal, hogy mellette áll, és nem akar elmenni onnan. Hogy nem veti meg őt azért, amit tesz. Végülis ezek Lelketlenek. Azt az embert, akiről a naplóban olvasott megveti, ez sem lehet annál különb.
– Én most ezt bele fogom döfni az oldalába – mutatta a férfi felé a lány a tőrt. – És ha akarsz, sem tudsz megállítani. Ez a Marius meg akarja ölni a társaimat, és téged is. Ezt pedig nem hagyhatom. Úgyhogy jól gondold meg!
– Itt maradok – közölte a férfi szilárdan, ellentmondást nem tűrő hangon.
Alana nem habozott tovább. Ha Alex vele akar lenni, ezt az oldalát is meg kell egyszer ismernie. Hogy előbb vagy utóbb, teljesen mindegy.
Teljes erőből beledöfte a földön lévőbe a tőrt, pont úgy eltalálva, hogy a két csont közt akadálytalanul becsússzon a penge. A Lelketlen felüvöltött a fájdalomtól, Alana egy kicsit még meg is mozgatta benne, úgy húzta ki.
Bizonytalanul felnézett Alexre, aki még mindig rezzenéstelen arccal tekintett rájuk.
Alana valamilyen szinten örült neki, de bizonytalan is volt. Nem tudta, mit gondolhat a férfi.
– Nos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel a lelketlentől.
Az még mindig a fejét rázta. Ugyanezt eljátszották még háromszor, mire Alanának eszébe jutott egy újabb ötlet.
– Ha gondolod, áttérhetünk mélyebb vizekre is – játszadozott a férfi combján a tőrrel. – És ha úgy van, innen lassan haladhatunk felfelé.
A Lelketlen nyelt egy nagyot, a háttérben talán Alex is felnyögött egy pillanatra.
– Marius… – suttogta a férfi. – Marius elküldött engem, hogy szerezzem meg a barátnődtől a telefonszámod.
– Személyesen nem tudott volna jönni?
– Azt mondta, hogy most még nem tudna téged legyőzni, túl erős vagy neki. De amint megtalálja a megfelelő fegyvert az elpusztításotokhoz, azonnal megteszi.
– És mi lenne a megfelelő fegyver? – kérdezte Alana, ugyanis fogalma sem volt róla.
A férfi Alexander felé bökött a fejével.
– Én? – kérdezte hitetlenkedve az érintett.
– Te vagy a lelki társa, nem? – A férfi zavart volt, mint aki nem biztos benne teljesen, hogy mit mond.
– Honnan tudsz ennyire sok mindent? – sziszegte Alana. Nem szabadott volna elmondani ezt Alexandernek, mert így már tényleg nem ússza meg.
– Én Mariustól tudom. Hogy ő honnan hallotta, fogalmam nincs. Kérdezd meg tőle – ajánlotta egy vállrándítás kíséretében a Lelketlen, de hirtelen felszisszent a fájdalomtól.
– Nyugi. Épp most akartam rátérni arra a kérdésre. Nos, hol van Marius?
A férfi halkan nevetni kezdett. Alana nem tudta mire vélni a dolgot.
– Majd jelentkezni fog, amiatt ne aggódj! Szerintem hamarabb, mint hinnéd.
– Miért mondod ezt? – kérdezte a lány gyanakvó hangon, és újra feltartotta a tőrét.
– Marius tervez veled valamit, ne kérdezd mit. Senkit sem avatott be a tervébe, mi csak bábok vagyunk egy sakkjátszmában, ő pedig a játékvezető.
– Na, azt lesheti! – kiáltott fel a lány, és állon csapta a Lelketlent, aki abban a pillanatban elájult.
Dühösen megfordult, és elindult kifelé az ajtón.
Alexander tétován állt, és nézte a férfit.
– Alana, nem ölöd meg? – kérdezte bizonytalanul.
– Nem. Megígértem neki, ha elmondja, amit tudni akarunk, akkor életben hagyom – mondta csendesen.
– Ugye tudod, hogy magyarázattal tartozol? – fordult felé a férfi, és rámeresztette a szemét.
– Igen, tudom – sütötte le Alana a pillantását. – Majd nálam megbeszélünk mindent. Most elmegyünk a lakásodra, összeszedünk pár cuccot.

Kimentek a házból és beszálltak a kocsiba. Mialatt Alana gázt adott, megkérte Alexandert, hogy tudassa a barátjával, hogy valaki betört a szobába, és a tettes ott van a padlón megkötözve.
A továbbiakban egy árva mukkot sem szóltak egymáshoz. Alex megértette, hogy a lány most még nem akar beszélni, majd saját terepen, ha otthon lesz.
Tizenöt perces út után a kocsi leparkolt a ház előtt, Alexander pedig besietett. Alana úgy gondolta, nincs már senki sem a házban, így nem lehet abból gond, ha ő kint marad a kocsiban.
Most viszont gondolkodnia kell. Annyi már világos, hogy el kell mondania a férfinak mindent. Azt viszont nem tudhatja meg, hogy a hét nap alatt mi mindennek kell történnie. Csak azt, hogy hét napig együtt kell maradniuk, hogy utána mi lesz velük, az rajtuk múlik.

Közben a házba beérő Alex keservesen felsóhajtott. Ezek a Lelketlenek nem tisztelnek semmit. A lakása egy romhalmaz volt, mindent felborogattak.
Felsietett a hálószobájába, ott is hasonló állapotok uralkodtak, a ruháit viszont szerencsére nem szaggatták szét. Elővett az ágy alól egy sporttáskát, és belegyömöszölt pár holmit, bement a fürdőbe, beledobott egy tusfürdőt meg egy fogkefét, és kisietett az ajtón. Nem akart sokat ott időzni, bár a zuhanyzás gondolatával eleinte eljátszott, de a katasztrofális állapotok miatt inkább Alana vendégszeretetét kihasználva, később birtokba veszi a fürdőjét.

Behuppant a kocsiba, a lány pedig gázt adott.

A forgalom egyre lassabb volt, ahogy közeledtek a délhez, ezért sokkal több időbe telt a hazafelé vezető út, mint az oda tartó. Nagyjából háromnegyed óra múlva ismételten Alana nappalijában ültek, és egymást nézték.

– Elmondod végre mi ez az egész? – kérdezte halkan a férfi.
Alana felsóhajtott, majd megadóan bólintott.
– Mit mondjak el? A lényeges dolgokat, vagy az előzményeket is akarod? – fordult felé.
– Ha lehet, akkor az előzményeket is – mondta csendesen a férfi.
– Mint mondtam, több mint ezerötszáz éves vagyok. Régebben persze minden másként működött, mint ma. A lényeg, hogy volt egy nővérem, és egy akkor gazdagnak számító apám, aki ismerte a legelőkelőbb embereket. Velük mulatott, miegymás. Miután felnőttem, apám eljegyzett egy férfival, akit Agatonnak hívtak. Hosszú jegyesség volt, mert a férfiak harcoltak, úgyhogy sokat voltak távol. Azt hittem, hogy szerettem – merengett Alana –, tényleg azt hittem. De tévednem kellett – a hangja hirtelen keserűvé vált. – Odaadtam magam neki, hogy biztosítsam az érzelmeimről, másnap pedig a nővéremmel együtt röhögtek rajtam, hogy milyen naiv egy fruska vagyok. Két nappal később bejelentették apámnak, hogy a férjjelöltem nem akar már engem elvenni, mert a nővérembe szerelmes. A saját nővérem megalázott, és elvette tőlem a nekem szánt férfit – megrázta a fejét. – Egy nap ketten maradtunk a házban, apánk elment otthonról, édesanyánk pedig rég meghalt. Veszekedni kezdtünk, kérdeztem, hogy miért tette velem. Ő azt felelte, hogy sosem szeretett, mert mindig is én voltam apánk kedvence, mert jobban hasonlítok anyánkra, mint ő valaha is fog. Mérgemben feldühödtem, és megütöttem. Elesett és beverte a fejét az asztal sarkába. A saját kezemmel okoztam a halálát. Ha nem ütöm meg, még élt volna, én pedig nem lennék harcos. De a lényeg, hogy miután megöltem őt, Erisz istennő elé kerültem négy másik emberrel, akik ugyancsak elkövettek valami bűnt. Mindenkinek elvette valamelyik érzékszervét vagy érzékelését, hogy nehezebben boldoguljunk.
– Tőled mit vett el? – kérdezte csendesen a férfi.
Alana tenyérrel felfelé fordította a kezeit, és végigsimított először az egyiken, utána a másikon lévő hegeken.
– A tapintásom vette el. Csak a fájdalmat vagyok képes valamilyen szinten érzékelni. Semmi mást. Tudom, hogy ez piti kis dolognak tűnik ahhoz képest, amit a többi társam kapott. Valaki a látását, más a hallását veszítette el. Én pedig itt vagyok a tapintással, és nyavalygok – mosolygott fanyarul. – De amikor két napja megláttam Lilyt sírni a járdaszegélyen, minden vágyam az volt, hogy érezzem a selymes kis fürtöcskéit, a finom kis arcocskájának a puhaságságát. És ez… hiányzik.
Nem vette észre, de már potyogtak a szeméből a könnyek. Alexander magához húzta, fejét a mellkasára döntötte, és simogatni kezdte a haját.
– Még mindig emlékszem Erisz átkára. És a feltételeire. Csak akkor törhet meg az átok, ha megtaláljuk a lelki társunkat, és hét napon keresztül vele leszünk. Ha közben valamiért külön kell válnunk tőle, akkor hatalmas fájdalmat fogunk érezni. – Alana gyomra görcsbe rándult a gondolatra is, és önkéntelenül is még jobban elfészkelte magát Alex karjaiban.

Alexander eleinte simogatta Alana hullámos fürtjeit, de mikor meghallotta, hogy a lánynak miatta voltak fájdalmai a keze ökölbe szorult. Ennek a szépségnek sosem lett volna szabad fájdalmat okoznia. Vele kellett volna maradni akkor is. Többet viszont mindez nem fordul elő. Az elkövetkezendő hat napban mellette lesz, nem mozdul el tőle.
A lány kicsit feljebb húzódott, arcát beletemette Alex nyakába, és így ültek tovább. Alana kezeinek szorítása lassan enyhülni kezdett a nyaka körül, de a lány még mindig nem engedte el. Halkan szólongatni kezdte, de a nő elaludt, neki pedig nem volt szíve felébreszteni. Inkább ölbe kapta, és bevitte a szobájába.
Egy pillanatra elámult a lány hálója láttán. A falak szürkére voltak befestve, a bútor fehér volt. A szoba közepén állt egy hatalmas francia ágy, mellette két éjjeli szekrény. Vele szemben egy ruhás szekrény, és egy tévé. Oldalt hatalmas ablak, és egy ajtó. Ennyiből állt az aprócska helyiség. De a férfinak tetszett. Egyszerű volt, de illett Lanához.
Odasétált az ágyhoz, és lefektette rá, de a lány nem akarta elengedni a nyakát, erőszakkal pedig nem akarta lefejteni onnan a karjait, nehogy felébressze.
Felmászott a lánnyal az ágy közepére, lefektette és ő is befeküdt mellé. Így aludtak el mindketten.

Később, hét óra körül Alex felébredt, és elment zuhanyozni. A meleg víz jót tett neki, ellazította az izmait.
Miután felöltözött majd visszafeküdt a lány mellé, aki hirtelen a hátulról közelebb húzódott hozzá, és nekidörgölte a fenekét a férfi hímtagjához. Alexander teste ösztönösen reagált, megkeményedett, jelezve mennyire kívánja a még mindig alvó lányt. Alana álmában felsóhajtott, és még hátrább húzódott. Alexnek elakadt a lélegzete. Olyan volt, mintha Lana ébren lenne, de mégsem.
Feltámaszkodott a könyökére, onnan figyelte az alvó szépséget. Álmában apró mosolyra húzódott a szája, szinte úgy nézett ki, mint egy angyal. Egy nagyon kívánatos angyal.
A férfi nem tudta türtőztetni magát, ezért belecsókolt a lány vállgödrébe, majd apró csókokkal haladt feljebb a nyakán.
Alana félálomban érzékelte, hogy mi történik vele és még többet akart. Odafordult a férfihoz. Alexander nem tudta magát türtőztetni, birtokba vette a lány száját. Érezni akarta a mézédes ajkak simogatását a sajátján.
A férfi magára húzta a szépséget, aki átvettette rajta a lábát, és teljesen ráhajolt, mellei hozzásimultak.
Alana becsúsztatta a kezét a férfi pólója alá éppen úgy, ahogy korábban elgondolta, minden izmot ki akart rajta tapogatni. Bár tenyerének érintésével nem érzett semmit sem, remélte, hogy a férfit jóleső érzéssel töltötte el a kezének cirógatása.
 Egyre magasabbra húzta a pólóját, aztán felült magával húzva a férfit is, hogy megszabaduljanak a ruhadarabtól.
A póló lekerült, Alana pedig átölelte a férfi nyakát, aki új utakat keresett a lány ajkaitól lefelé. Felgyűrte Lana felsőjét, hogy érezze a keze alatt a nő bársonyos, forró bőrét. Áthúzta a lány fején az akadályozó trikót, és eldobta a szoba másik felébe, nem törődve semmivel.
Alex a lányt maga alá fordította, és ajkaival gyönyörűen domborodó halmaira hajolt. Nem bírt betelni az édes dombokkal, úgy érezte, neki teremtetett ez a női test. A bőrt, amit a melltartó szabadon hagyott lágy csókokkal halmozta el, szívogatta a bőrt, ami halk nyögéseket gerjesztett elő Alanából. Kezeivel az érzékeny oldalát simogatta, amibe a lány a vágytól fájdalmasan bele-bele borzongott.
A jadezöld szemű szépség érzékei tomboltak, minden porcikája a férfi után vágyott.
Alexander jól tudta, mit akar a párja, végtelenül lassan végignyalta a melltartó felső szegélyét, hogy a vékony anyagon keresztül megérezze a lány megkeményedett mellbimbóit.
Újabb és újabb borzongáshullámok futottak végig Alana testén, meg akart szabadulni a zavaró anyagtól, hogy a férfi végre a csupasz mellét kényeztethesse, még jobban feltüzelve vágyát.
Mintha csak olvasna a gondolataiban, Alex kikapcsolta a melltartót, és levette a lányról.
Újra felé hajolt és birtokba vette az ajkait. A nyelvük vad táncot járt, mialatt Alexander egyik kezébe fogta a lány jobb mellét és finoman markolászni kezdte, majd ujjai közé csíptetve morzsolni kezdte a megkeményedett bimbót.
Alana kéjesen felnyögött, a vágy teljesen elárasztotta, forró tűzként tombolt az ereiben.
Kezével a férfi nadrágja felé kapott, minél hamarabb meg akarta szabadítni tőle, már nehezen bírta. Érezte, ahogy egyre jobban felizgul, bugyija már szinte átnedvesedett. Kicsatolta a férfi övét, kigombolta a gombokat, és elkezdte letolni róla.
Alex viszont – a lány nagy csalódására – visszahúzta a kezét.
– Még ne – nyögte ki a férfi nehezen, vágytól rekedtes hangon. – Ha leveszed rólam, nem biztos, hogy türtőztetni tudom magam.
Alanát mindez nem érdekelte, azt akarta, hogy a férfi minél hamarabb benne legyen. Nem gondolt a múltra, nem gondolt semmire, csak arra, hogy itt és most őt akarja.
Alex újfent eltolta a lány kezét, mire a lány vadul belefűzte ujjait a hajába, a férfi pedig visszahajolt hozzá. Végighúzta nedves nyelvét a két halom közt, lefelé haladt egészen a lány köldökéig, ami körül lassú, ingerlőn körző mozdulatokat tett nyelvével.
Alana már el is felejtette mit akart csinálni az előbb, kezeivel még erősebben a férfi hajába túrt, nehogy el tudjon tőle hajolni. Alexnek természetesen ez esze ágában sem volt elengedni őt. Egyik kezével Lana lüktető középpontjához nyúlt. A lány a nadrágon keresztül is érezte a férfi érintését, és beleremegett a vágyba.
Alexander gyorsan kikapcsolta az övét, és kezdte szinte lecibálni a lányról a farmert.
Amint lekerült az utolsó ruhadarab, éhes tekintetét végigpásztázta Alanán.
Szinte teljesen meztelen volt, vágytól csillogó szemekkel nézett fel rá, a férfi ágaskodó pénisze pedig kéjesen megrándult szűkössé vált nadrágjában a perzselő pillantástól. Tudta, hogy már nem sokáig bírja, épp ezért még többet akart adni az alatta fekvő szépségnek, mielőtt végleg elveszíti az eszét.
– Kérlek… kérlek – könyörgött a lány, karjait vágyakozón a férfi felé nyújtva.
Megcsókolta a lányt, kezeivel pedig lassan húzta le a falatnyi ruhadarabot, ami  mint Alana többi ruhadarabja, fekete volt, és egyszerű. Pontosan hozzá illett, de Alex szívesebben nézte volna a lány teljesen meztelen testét.
Miután megszabadult az utolsó akadálytól, Alana ösztönösen széjjelebb tárta a lábait, bebocsátást engedve a férfinak legérzékenyebb pontjához. Egész teste sóvárgott a férfiért.
Alexander finoman cirógatni kezdte a lágy pihéket a lába közt, majd a puha szirmokat szétválasztva egyik ujját a lány lüktető középpontjába temette.
Alana felsikoltott a gyönyörtől, és közelebb préselte magát Alexander izgató ujjaihoz. Torkából többször is nyögdécselve tört fel a férfi neve. Alexet pedig ez a hang egy ismeretlen, eddig soha nem tapasztalt különös érzéssel töltötte el. Biztos volt benne, hogy egész hátralévő életében hallani akarja a lány kéjes nyögéseit, és ahogy a neve elhagyja az ajkát. Vágyott rá, hogy az övé legyen élete végéig ez a szépség.
A lány érezte, ahogy teste közeledik az orgazmushoz. Alexander ujjai egyre jobban felizgatták, míg végül hangos sikoltás közepette elérte a gyönyör kapuját.
Pár pillanatig csak pihegett, majd Alexander kihúzva belőle ujjait, újra birtokba vette ajkait.
Alana egész testével hozzásimult, egy hosszú csókkal jutalmazta a férfit, miközben igyekezett újra megszabadulni a férfi nadrágjától az alsójával együtt, ami már igazán nem volt ellenére Alexnek.
Minél hamarabb meg akart szabadulni az utolsó ruhadaraboktól, és ahogy az előbb ujjait, vágytól löktető hímtagját is el akarta meríteni a lány nedves barlangjában. Nem bírta tovább, idegesen lerugdosta magáról a nadrágot.
Alana szája teljesen kiszáradt, ahogy a férfi vágytól kemény férfiasságára tekintett. A férfi erekciója nagy volt, ő pedig minél hamarabb érezni akarta magában, hogy kitölti. Lenyúlt, kezébe vette, és egy párszor végighúzta rajta a kezét, ami a férfiból vad morgásokat idézett elő.
Alex elhúzta a lány kezét, közelebb hajolva hozzá mormolta a fülébe, miközben a lány nyakát csókolgatta.
– Ha nem hagyod abba, nem bírom tovább. Én benned akarok elmenni, később ráérünk még…
A férfi mondandója tele volt ígéretekkel, és ha volt is a lányban kétség, eloszlatta egy darabig. Vele akart lenni később is, ez tisztán kivehető volt a hangjából.
Elhelyezkedett a széttárt lábak közt, és kezével a lány vágytól égő forróságához igazította péniszét.
Alexander ráhajolt a nő ajkaira, forrón megcsókolta, majd egy határozott lökéssel beléhatolt.
Alana szinte csillagokat látott a gyönyörtől. Furcsa érzés volt ennyi évszázad után újra érezni magában egy férfi lüktető férfiasságát. Az évek során lett volna rá számtalan alkalma, de ő annak a férfinak akarta újra odaadni magát, akit érdemesnek talál rá, akit ha csak egy kicsit is, de szeret.
Nem tudta, hogy most miért döntött így, hiszen alig ismerte Alexandert, de belül érezte, hogy az érzelmei erősek, szereti őt. Ha a férfi arra kérné, hogy maradjanak együtt, hagyja abba az öldöklést és legyen vele élete végéig, ő boldogan megtenné.
Alex torkából furcsa, morgásra emlékeztető hang tört fel, majd kínzóan lassan kihúzta magát Alanából, hogy aztán újra beléhatoljon.
A lány lábaival átölelte a férfi derekát, szorosan összekulcsolta őket rajta. Nem akarta a férfit elengedni, azt akarta, hogy még sokáig benne legyen. Körmeivel a hátát karcolgatta, szorosan ölelve a széles vállakat.
Alexander egyre gyorsabban mozgott a lányban, érezte, ahogy minden idegszála megfeszül, amint közeledik az orgazmus felé. Alana hüvelye egyre jobban sajogni kezdett körülötte, jelezve, hogy már a lány sincs messze a gyönyör kapujától.

Hangos kiáltásuk rázta meg a szobát, ahogy mindketten elélveztek. Alexander forró magja kilövellt Alanában, a lány teste pedig befogadta minden cseppjét.
Még egy ideig így feküdtek összekapcsolódva, mindketten szaporán vették a levegőt, pillantásukat egymáséba fúrták.
A férfi óvatosan kihúzta magát a lányból, mindkettejükben finom hiányérzetet keltve. Alexnek hiányzott az előbb még őt körülvevő forróság, Alanának pedig hiányzott a férfi uralkodó férfiassága, ami teljesen betöltötte, és annyi örömöt adott neki.
Alexander az oldalára gördült, magával húzva a lányt is. Két keze közé fogta Alana arcát, és megcsókolta. Lassan, szenvedélyesen ízlelgette ajkait.
Végre övé volt a lány, de ahelyett, hogy sóvárgása enyhült volna, még tovább fokozódott benne a vágy.
– Ugye nem bántad meg? – kérdezte halkan a férfi.
Alana elhelyezkedett a mellkasán, kezeit az álla alá támasztotta, úgy nézett le rá. Alex egy párnát tett a feje mögé, hogy jobban bele tudjon nézni a lány jade zöld szemeibe.
– Nem, nem bántam meg.
– Ha tudni akarod én sem – mondta tétován Alexander. – Sőt, még többet akarok belőled. Lana, tudom, hogy nem ismerjük egymást, és csak pár nap telt el, de én úgy érzem, mintha tényleg ismertelek volna már világ életemben. És mindennek akár köze van ahhoz a lélek dologhoz, akár nincs, veled akarok maradni.
Alana az ujjával apró köröket írt le a férfi mellbimbója körül, majd elgondolkodva tekintett bele a tengerkék szempárba.
– Nem taszít az sem, amit ma azzal a férfival műveltem? Szinte megkínoztam. Ha normális ember lett volna, talán nem is éli túl. Egy ilyen nővel akarsz együtt élni?
– Igen.
Alana újból megcsókolta a férfit, mindent beleadott ebbe a csókba. A vágyait, az érzéseit. Önmagát. Alexandernek pedig ez tetszett.
Egymás karjaiban kényelmesen elhelyezkedtek, és elmerültek a csodás csendben, mely kellemesen lepte körül őket. A levegőben ott lüktetett a pár perccel átélt élmény illata, amely bekúszott az orrukba, s végig járt a testükön, hogy az emlékek hatására ismételten felerősödjön bennük a vágy. Mindketten elmerültek az extázisban, és a társuk karjaiban elnyomta őket a békés, nyugodt álom.


Kategória: A Kárhozott érintése | Hozzáadta:: Angyal (2012-08-11)
Megtekintések száma: 390 | Címkék (kulcsszavak): A Kárhozott érintése, Kisregények | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]