Főoldal » Cikkek |
A katalógusban található bejegyzések összesen: 15 Mutatott bejegyzések: 1-10 |
Oldalak: 1 2 » |
6. fejezet Az ódon kastély falai közt lépkedve jöttem rá, hogy az álom mégis valósággá válhat. Felnéztem az előttem álló fiúra, akinek a szemében óriási félelmet láttam. Félt, tőlem… És ez furamód kéjes élvezettel öntött el. Hatalmas nyelvemet körbeforgattam a számban, már előre élvezve a vér édes ízét, amely majd elönt, miután átharapom a torkát. Egy aprócska hang a háttérben helytelenítette ezt a gondolatom, de a hangosabbik és dominánsabb énem egyre csak azt hajtogatta, hogy gyerünk, tedd meg! Ugorj neki! Ne hagyd futni! Lassú léptekkel közeledtem felé, négy mancsom ütemesen dübörgött a földön, és minden egyes lépés egyre fokozta bennem a félelme felett érzett diadalt. Minél közelebb értem hozzá, ő annál jobban hátrálni kezdett. Kétségbeesetten kutatott valami után szemeivel, de tudtam, hogy úgysem menekül előlem. Ki akartam élvezni ezt a kis macska-egér játékot. Elhátrált teljesen a táskájáig, majd megragadta és az egész tartalmát a földre borította. Kiborult belőle az összes szendvics, ami benne volt. Az egyiket felkapta a földről, de közben valami után továbbra is kutatott. |
5. fejezet A kék szem felragyog, az erdő hív. Nem állhatsz ellen a másik énednek. Már a részed lesz… ha eddig nem is volt még az. A napok ezután gyorsan teltek, én pedig egyre jobban éreztem magam. Már nem voltam olyan fáradékony és a kezem is kezdett helyrejönni. Az élet pedig mondhatni rózsaszín volt. Minden délután kimentünk játszani a ház elé Medvével, közben Sue vagy a vacsorát készítette elő, vagy ő is leült és nézett bennünket. Néha ilyenkor azért elfogott a lelkiismeret-furdalás, mert nem segítettem Sue-nak. De szinte minden alkalommal, amikor felajánlottam nemet intett, úgyhogy egy idő után nem próbálkoztam.... |
4. fejezet Sokan élvezhetik a nyugalmas napokat, mások viszont velük ellentétben azt várják, mikor csap le rájuk a villám és dönti romba az egész életüket egyetlen aprócska szikrájával… – Mi ez a nagy üdvrivalgás? – hallottuk meg Sue mosolygós hangját a háttérben. Damian lassan leeresztett a földre, és fülig érő szájjal nézett el a fejem felett. – Azt hiszem, ezt neki kellene elmondania. Talán a végén neked is a nyakadba ugrik. – Rám kacsintott, és finoman megbökte a hátam, én pedig zavaromban elpirultam. Hisz épp az előbb forgatott meg a levegőben, mintha a barátnője lennék, és az anyja mindezt meglátta! Vagy csak én tulajdonítok túl sokat ennek a gesztusnak... Végül is, én ugrottam a nyakába. Sue szemei felcsillantak.... |
3. fejezet Ha már az álmaidnak nem hiszel, higgy a tükörnek, amibe reggelente belenézel. Lásd magad benne úgy, ahogy mások látnak. Szépnek, esetleg kissé csúnyácskának, vagy akár lángoló kék szemekkel, de semmiképp se hazudj önmagadnak. Még a délelőtt folyamán meglátogatott az orvos, hogy megvizsgáljon. Meghallgatta a mellkasom, megvizsgálta a torkom, és kellőképpen meg is nyomorgatta közben a nyakam, hogy érezze, nem talál-e bármilyen duzzanatot. Szerencsére nem talált. Megkérdezte azt is, hogy érzem magam, milyen a közérzetem, visszajött-e már néhány emlékem. Az utolsó kérdésére – sajnálatos módon – nemmel kellett válaszolnom. Hiszen azokon a furcsa álmokon kívül nem emlékszem semmire, és ugyan ki hinne nekem? A végén még kényszerzubbonyt adnának rám.... |
2. fejezet Vannak olyan barátok az életben, akik úgy gondolják, mindig melletted állnak. Jóban, rosszban. De vannak barátok, akik ezekben a helyzetekben mégsem tudnak megvigasztalni. Néha, talán egy kevésbé ismerős, mondhatni idegen ember érintése könnyebben megnyugtat, mint egy barátodé, aki ismer, s tud rólad szinte mindent. Még pár másodpercig meredten néztem a tükörképem, majd a tükör kicsúszva a kezemből halkan a paplanra esett. Éreztem magamon Sue és Damian értetlen tekintetét, de nem törődtem velük. A kezemmel végigszántottam fekete tincseimen és belemarkolva elkezdtem húzni a hajam. Ez nem lehet igaz. Mégis az – szólalt meg váratlanul egy kis hangocska a gondolataim közt. Hirtelen hangosan és mondhatni hisztérikusan nevetni kezdtem. Ó, szuper! Kell ennél több? Idióta pasasokkal álmodok, akik valamiféle Testrablóknak vallják magukat és Álomvadászokról pletykálgatnak. De mindez nem elég, az a bizonyos Testrabló bizonygatja, hogy én egy rohadt Árny vagyok kék szemekkel, miközben nekem meggyőződésem hogy barna szemem van! A hab azon a bizonyos tortán pedig az, hogy mindenben igaza volt! És persze azt se felejtsük el, hogy Most már hangokat is hallok a fejemben. Ergó a teljes idegösszeomlás szélén állok. Legalábbis azt hiszem.... |
1. fejezet Az emlékek fontosak az ember életében. Akármit tesz, akármit csinál, mindig elkísérik. Ezekből tudja meg, hogy mit tehet meg és mit nem. Hogy milyen hibákat követett el a múltban, amikre a jövőben oda kell figyelni. De ha nincsenek emlékek, honnan tudjuk, hogy mit ismerünk és mit nem? Honnan tudjuk, hogy mit tettünk már meg és mit nem? Honnan tudjuk, hogy ki a barát és ki az ellenség? Egy erdőben rohantam. A fák ágai belecsapódtak az arcomba. A kezem és a lábam is sajgott. Nem állhattam meg. Egy Árny üldözött. A fák közt lopózott mellettem, és nem hagyott elmenni. Kitartóan futottam, a jobb oldalamon tőlem húsz méterre az Árny szintén. Eddig egyenesen szaladt, most irányt váltva felém közeledett. A pulzusom még jobban felgyorsult. Mivel mögém került, nem tudtam merre van, vagy hol tart. Mikor fog elkapni… Ha folyamatosan magam mögé tekingetnék, fennáll a veszélye, hogy elbukom valamiben. Így csak céltalanul futottam tovább.... |
Tartalom: A nevem Elizabeth. Semmi mást nem tudok magamról. Egy szörnyű, lidérces álomból ébredve ismereten helyen találtam magam, emlékek nélkül. Válaszok nélkül. Ami pedig a legrosszabb, hogy senki sem készített fel arra, ami rám várt. Emberek, Testrablók... Nem utolsó sorban pedig Árnyak. Ők a legrosszabbak mind közül. És állításuk szerint én is közéjük tartozom... |
Íme az első bejegyzés. Jó olvasást kívánok hozzá, kommenteket szívesen fogadok legyenek azok pozitív vagy negatív kritikák. :) |
Más világ, más hely, más életmód. Egy lány, |
UTÓIRAT: VÁMPÍRBARÁTNŐ LETTEM I. - 10 dolog, amit szeretek benned Tartalom: Egy nő... Egy tízes lista... Angela Hobson nem is hitte volna, hogy a sok félresikerült randi után végre talál magának egy férfit, aki nem tökéletes, de vállalja a hibáit – amik a lány szerint igazából nem is léteznek. Viszont - bár ő nem tudta - a kiválasztott férfi titkai mélyebbre nyúlnak, mint azt ő maga, vagy bárki is hinné... |
1-10 11-15